1985 nyara…..
Legyen magyar fajta, se nagy, se kicsi, és szép! („Bár egyik leírás szerint a pumi csöppet sem esztétikus megjelenésű….”) – sebaj, szeretem a kihívásokat!
Így lett Cselőtepusztai Boglár, a szürke pumi szuka, a MINDEN, a leg-leg-leg, az azóta is megismételhetetlen! Aki tudott disztingválni, finom modorú, és Nagyanyám szerint „ennek a kutyának van a legtöbb esze a családban….”.
Igen, a puminak ősi esze van és ősi megjelenése, amit igyekszem megőrizni.
Rögtön a kezdetekkor, az első két – champion kannal történt – fedeztetés után figyelmem a juhászoknál még fellelhető „B” törzskönyves kutyák felé fordult, és nem bántam meg.
Ma is azt vallom, idegen párosítások, egyedi származás, egészséges, megfelelő idegrendszerű kutyák a tenyésztésben.
Nem tudok szabadulni attól a CSODÁTÓL, amit a pumi nyújt számomra ember-kutya kapcsolatában…
Váradi Anna
Aranykoszorús mestertenyésztő
Rezi, 2017. május